XII. NBBH - a világ leghosszabb és legkeményebb versenye
Abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy a 2024-es Nemzeti Balatoni Bojlis Horgászverseny induló csapatai között lehettünk.
A világ leghosszabb pontyfogó versenyén idén 150 csapat mérte össze tudását. A csapatlistát böngészve hamar körvonalazódott számunkra, hogy itt bizony az ország legjobb csapatainak zöme jelen van. Ennek függvényében célkitűzésünk egy tisztes helytállás volt, lévén egy rendkívül fiatal team-mel érkeztünk, amiben három 21 éves csapattagunk is helyet kapott. Mindezek ellenére titkon egy szektorhelyezés elcsípésében reménykedtünk, mivel jól ismerjük a Balatont, legalábbis ezt gondoltuk a verseny kezdete előtt. Ekkor még nem tudtuk, hogy a magyar tenger egy olyan arcát fogja mutatni, amiből eddig még nagyon keveset tapasztaltunk...
Már év elején kezdetét vette részünkről a készülődés a XII. NBBH-ra. Igyekeztünk minden szükséges felszerelést, kiegészítőt beszerezni, ami egy ilyen komoly versenyhez szükséges. A 800 méteres táv meghorgászásához szükséges volt a nagyméretű orsók, és a méretpontos, kis nyúlású zsinór használata. Végül csapatunk a Korda Touchdown zsinórnak szavazott bizalmat, mely kilenc napon át tökéletesen állta a nem hétköznapi körülményeket.
A megnyitó ceremóniát megelőző órákban rengeteg ismerőssel találkoztunk, beszélgettünk, igazi pontyhorgász ünnep vette kezdetét Révfülöpön csütörtökön. A sorsolás előtt rendkívül izgatottak voltunk, pláne, hogy 118.-nak húzhattunk helyet. Mire színpadra szólítottak minket, rengeteg általunk jónak vélt hely már kisorsolásra került, ráadásul több olyan bent maradt még a kalapban, amit nagyon el szerettünk volna kerülni. Végül a 107-es állást, a balatonszemesi Vadvirág Campinget húztuk, aminek iszonyatosan örültünk, mivel ennél sokkal rosszabb helyeket rejtő tojások is maradtak bent az akváriumban.
Pénteken reggel elfoglalhattuk horgászállásunkat, mely egy igazi álomhely volt. Hat óra állt rendelkezésre a táborépítésre, majd délután kettőkor kezdetét vette a verseny. Este hatig volt időnk a szektorok kijelölésére, akkor ugyanis élesedett a GPS rendszer, aminek köszönhetően hatalmas odafigyeléssel kellett a csapatoknak közlekednie, hogy ne lépjék át a szektorhatáraikat.
A start pillanatában azonnal megindultunk lebójázni, azonban a lendület hamar alábbhagyott, ugyanis felkerült az elsőfokú viharjelzés, aminek köszönhetően vissza kellett jönnünk 500 méteren belülre. Így a botjainkat ebben a sávban helyeztük el, mivel egyértelműen látható volt az előrejelzésekben, hogy a verseny első napjaiban javarészt másodfokú viharjelzés lesz. Meg is érkezett az égi áldás, hatalmas vihar kerekedett, aminek következményeképp egy nap kuporgás következett a szélvihar által megtépázott pavilonsátrunkban. Csónakjaink megteltek vízzel, akkumulátoraink és felszereléseink víz alatt álltak. Itt térnék ki egy újabb NBBH-hoz, és kényelmes balatoni horgászathoz elengedhetetlen felszereléshez, az akksihoz. Az IcellPro 280 Ah LiFePo4 akkumulátora egész verseny alatt hű társunk volt, többször volt víz alatt, de hibátlanul tette a dolgát a legnagyobb viharokban is.
Hétfőre csillapodott az időjárás, így rá tudtunk nézni botjainkra, melyekből kettőn hal volt, 8-10 kg közötti példányok. Ekkor volt időnk és lehetőségünk normálisan feltérképezni és letapogatni szektorunkat. Rendeztük a sorokat, egész nap vízen voltunk, és egy nagyobb mennyiségű etetést is kialakítottunk, utólag belegondolva ezt túl későn kezdtük el. Éjszaka több kapásunk is volt, viszont egyik hal sem haladta meg a 12 kg-os határt, amivel beszámított volna a versenybe. Folyamatosan agyaltunk, mi lenne a legmegfelelőbb lépés, viszont közben azzal szembesültünk, hogy a verseny lassan felénél még alig volt a szektorunkban értékelhető hal.
Szerdán újabb hidegfront következett, mely sajnos végig kísért minket a verseny végéig. Folyamatosan küzdöttünk a viharjelzéssel, hol első, hol másodfok volt, így nem tudtuk normálisan meghorgászni a 7-800 méteres távot, ahonnan lehetett egy-egy halat csípni. Hiába próbáltuk meg erőltetni a közelebb lévő nagyon ígéretes helyeket, azok mindvégig hallgattak. Egyszerűen nem volt előttünk hal, a pontyok a Balaton közepén porszívózták a tonnaszám jelenlévő árvaszúnyog lárvákat. Ezekben a viharos napokban sokszor 48 órára bent hagytuk a csalikat, és csak így tudtunk kapást elérni. Ez is mutatja, mennyire haltalan volt az előttünk lévő terület.
Az extrém körülmények miatt fontos volt egy olyan szerelék kiválasztása, mellyel megfelelően érzékeljük a kapást akár 800 méteres távolságból is. Egyértelműen az elhagyós végszerelék mellé tettük le a voksot, aminek klipszébe egy 400 g-os ECO Sinkers környezetbarát nehezék került. Fontos megjegyezni, hogy elhagyós szerelék használata esetén tilos az ólom használata a Balatonon, a legjobb ólomhelyettesítő alternatívát pedig az ECO Sinkers nyújtja, mely környezetvédelmi tanúsítvánnyal rendelkezik, igazoltan bio anyagból készül, így nem károsítja vizeink élővilágát és nem bocsát ki magából kellemetlen szagokat, mely taszítaná a pontyokat.
Csaliválasztás terén mind a Natúr, mind pedig Csili termékcsaládunk tagjai nálunk voltak, hiszen nem lehetett tudni, melyik lesz a nyerő jelen versenyen. A tavalyi évben Natúr bojlinkkal a Carpio ECO csapata egy 25 kg feletti fogást abszolvált, illetve év közben is számtalan 20 kg feletti pontyfogásról kaptunk hírt vele a Balatonról. Csili bojlinkkal pedig a tavaszi, NBBH-ra való felkészülő csapat pecánkon sikerült elképesztő eredményt elérnünk. Így tehát csapatunk egyik fele a zöld csomagolásos termékekkel etetett és csalizott, míg a másik fele a pirossal. Jelen versenyen mindegyik ugyan úgy teljesített, egy dolog viszont megfigyelhető volt, csak a dupla 24 mm-es verziót vették fel a pontyok. Egészen elképesztő megfigyelés volt, ilyet is ritkán tapasztalni.
A kegyetlen időjárásban is küzdöttünk, persze csak amikor vízre szabadott menni, de Fortuna nem szegődött mellénk. Több 11 kilós ponty megfogása után azt éreztük, minden ellenünk van, de valahogy bíztunk abban, hogy sikerül megfogni azt a becsülethalat, amivel hatalmasat ugranánk előre a tabellán. Nem adtuk fel, utolsó este végre levették alapfokra a viharjelzést, ami már egy napja megkeserítette az életünket. Mentünk az éj leple alatt, méteres hullámokban, és frissítettük le az összes botot, bízva abban, hogy az utolsó pár órában beesik egy mérhető pikkelyes. Hajnal három órára végeztünk a frissítésekkel, a verseny pedig reggel nyolc óráig tartott. Fél hétkor már bontottuk a tábort, amikor dupla kapásra lettünk figyelmesek. Az első hal a szokásos, nem értékelhető méret volt, a második viszont egy csodás 13 kg feletti töves, mellyel fél órával a verseny vége előtt feliratkoztunk a halat fogó csapatok közé, ezzel több, mint 50 helyezést ugrottunk előre a tabellán! Úgy gondolom, ez mindent elmond arról, milyen embert próbáló verseny volt ez, ahol tényleg minden egyes 12+os halnak hatalmas értéke lett...
Összegezve, remekül éreztük magunkat, rengeteget tanultunk, és bízunk benne, hogy jövőre egy kicsit több rutinnal felvértezve előkelőbb helyezést tudunk elérni. Panaszra viszont nem lehet okunk, hiszen egy emberfeletti hajrával végül a középmezőnyben végeztünk. Köszönjük a szervezőknek a lehetőséget, hogy részesei lehettünk ennek a pontyhorgász ünnepnek, a világ legszebb vizén!
Üdvözlettel,
Péteri Dániel
Képek forrása: Nemzeti Balatoni Bojlis Horgászverseny: Tóth Gusztáv, Nagy Krisztián; PD - carpfishing
