Rapid vadvízi kaland a Rábán
Egy hirtelen ötlettől vezérelve, Véninger Patrik barátommal leugrottunk a Rába folyóra. Nem gondoltuk, hogy ekkora sikerben lesz részünk ilyen rövid idő alatt.
Életem első rábai horgászata Patrik invitálására történt, amit este 11 órakor egyeztettünk le, mondván, most van egy kis szabadidőnk, horgásszunk egyet! Elvetemült ötletnek tűnt ugyan, de a rapid peca célja elsősorban a pihenés volt. Pihenés ide, vagy oda, a helyet magunknak kellett kialakítani, így egy kis ásással és tereprendezéssel kezdődött a kalandunk.
A kiszemelt helyeket megszórtuk Prémium Mag Mixel, egészen pontosan kukorica és tigrismogyoró keverékével. Ebből kb. 5 kg-ot nyomtunk be fejenként etetőlapáttal, majd 2 kg 24 mm-es Natúr bojlit szórtunk el az etetésünk körül.
Különböző előkékkel próbálkoztunk, egy dolog viszont közös volt: a csaliválasztás. Egyik botunkon mindketten egy Natúr hóember mellett tettük le a voksot, mert ez az a csalikombináció, ami valamiért nagyon-nagyon adja vadvizeken a halat. Ezt 24 mm-es Natúr Balansz bojliból és 16 mm-es Natúr Lebegőből állítottuk össze.
Az első kapásra nem kellett sokat várni, Patrik botja még sötétedés előtt elsült. A csata vége szakítás lett. Az éj leple alatt ismét Patrik kapásjelzője törte meg a csendet, aminek sajnos ismét kudarc lett a vége, ezúttal a horog tört ketté. Fontos tanulság, hogy az ilyen extrém vizeken erősített horgokat kell használni. Ezen felbuzdulva elérhetővé tettük számotokra webáruházunkban a legnépszerűbb erősített Korda horgokat.
Hajnalig nem volt több kapásunk, akkor viszont jött a csattanó! Irgalmatlan füstölős kapásra ébredtünk, ugyanis a vízbedőlt fa mellé elhelyezett szerelékemet valami felvette. Óriási küzdelem vette kezdetét, melynek végén kezemben tarthattam életem első rábai pontyát, mely 13 kg-ot nyomott. Elképesztő, felfoghatatlan érzés, ilyen rövid idő alatt, egy igazi vadvízből ismét eredményesnek lenni.
24 órás rapid pecánk ezzel a hallal zárult, mi pedig másfél napra újabb kaland után kutatva egy újabb vadvízen kötöttünk ki, nevezetesen a Mosoni-Duna holtágon, ahol bebizonyosodott, hogy itt sem csak szerencsénk volt. Erről egy későbbi blogbejegyzésben számolok be.
Üdvözlettel,
Péteri Dániel
