Másfél nap a Mosoni-Duna holtágon

Rábai egyéjszakás horgászatunk után Patrikkal a Mosoni-Duna holtág felé vettük az irányt. Célkitűzésünk egy 10 kg feletti ponty megfogása volt, másfél nap alatt.

Késő délután érkeztünk meg a holtágra. Mivel épp költözködésben voltunk, nem sok kedvünk volt a táborállításhoz ismét. Felszereléseinket a lehető leghamarabb kipakoltuk, és halfordulások után kutatva elkezdtük kémlelni a vizet. Nem akármilyen kihívásra vállalkoztunk, az előttünk elterülő pályát bedőlt fák és töklevél tarkította. Ha ez nem lenne elég, csónak nem állt rendelkezésünkre, így partról kellett megoldanunk a fárasztást.

Szerelékeinket etetőhajó segítségével juttattuk el a szembelévő bedőlt fák elé. Az első nap tanulságait figyelembe véve rájöttünk, hogy itt csak abban az esetben tudunk darabosabb halat fogni, ha nem etetünk magot. Így tehát végül kizárólag egész és felezett Natúr bojli került a hajóba, a jól bevált vadvízi kombónkkal, egy szem 24 mm-es Natúr Balansz + 16 mm-es Natúr Lebegő bojlival.

Az első éjszaka eseménytelenül telt, a reggeli órákban azonban megérkezett Patrik első kapása. Egy gyönyörű, 7-8 kilós tükrösnek tetszett meg a Natúr hóember csalikombináció. Nagyon boldogok voltunk, hiszen sokan napokig, akár hetekig nem tudnak ilyen vízen kapást elérni, ehhez képest nekünk megint, már az első reggelre sikerült belenyúlni.

Napközben Patriknak több kapása is volt, de sajnos nem sikerült ezeket halra váltania, valami mindig engedett a szereléken, vagy a hal volt gyorsabb, és az akadóba rongyolt. Nem egyszerű pálya ez, pláne csónak nélkül. Kapásoknál azonnal a bothoz kellett sietnünk, és az orsó dobjára rámarkolva elkezdeni sétálni hátrafele, ezzel kompenzálva a zsinór nyúlását, hogy a halat magunk felé ki tudjuk fordítani.

A második éjszakának bizakodva vágtunk neki, ekkorra már egy kicsit elkezdtünk feltöltődni, és összerakni a képet. A képlet egyszerű volt; magot elhagyni, hajóval bejuttatni 1-2 kg Natúr bojlit az akadó elé, és azt meghorgászni egy Natúr hóemberrel. Az utolsó vacsora előtt én még kapás nélkül voltam, de ezt egy pillanatig sem bántam, bíztam benne, hogy megérkezik az áhított 10+os ponty.

A második, egyben utolsó éjszakánk közepén megszólalt a jelzőm. Rohantam a bothoz, majd „csutka” fékkel elkezdtem hátrálni. Hatalmas fárasztás után sikerült egy 10.9 kg-os duci tövest partra terelnem. Egészen elképesztő, ismét nagyon rövid idő alatt egy számomra ismeretlen vadvízből 10 kg feletti pontyot fogtam! Patrikkal gyorsan készítettünk pár fotót a halról, majd engedtük is vissza éltető elemébe.

Nagyon tanulságos és eredményes napokat tudhatunk magunk mögött. Azt javaslom, hogy ne féljetek vadvízre menni, tegyétek próbára magatokat! Ha pedig jön pár kudarc, vagy nem olyan ütemben jönnek a halak, mint azt megszoktátok egy magántavon, legalább megtanultok értékelni minden egyes halat, súlytól függetlenül. Közeledik az ősz, az igazi nagypontyos idő, nincs tehát miért habozni; irány a part!

Üdvözlettel,

Péteri Dániel