WOC Gyékényes - tanulságos versenybeszámoló

Júniusban került megrendezésre az I. War Of Carp Cup Gyékényes, ahol szektorunkban a legnagyobb hallal és átlaggal zártunk, de ez mit sem ért. Tanulságos versenybeszámoló következik.

Egy csapattal, a verseny főszponzoraként vágtunk bele életünk első gyékényesi kalandjába. Itteni tapasztalat híján vásárlói eredményeinkre tudtunk támaszkodni. Ezeken a támpontokon kívül barátaink is rengeteg hasznos infóval láttak el minket, olyan ügyes pecások, akik Gyékényest úgy ismerik, mint a tenyerüket. Példaképpen az alábbi képen Szabó Misi barátunk tavalyi kapitális fogása látható, melyet PD - Natúr bojlival fogott a Kotróból.

Szokásunkhoz híven egy nappal előbb érkeztünk a verseny helyszínére, amolyan nulladik napot tartani. Ez idő alatt körbejártuk a tavat, és egy kicsit barátkoztunk az atmoszférájával, illetve igyekeztünk plusz információkhoz jutni a kijelölt állásokkal kapcsolatban, hogy másnap ne érhessen minket nagy meglepetés. A mezőny két szektorra tagolódott, melyek a PD - carpfishing ZÖLD, és PD - carpfishing PIROS nevet kapták. Még így ismeretlenül is egyértelmű volt számunkra, hogy ha a Zöld szektorba húzunk, akkor csak a szektorhelyezésre lehet esélyünk, ugyanis az elmondások alapján nem lehet felvenni a versenyt a bányaterület felőli résszel. A zöld színű szektorba az 1-8-as helyek tartoztak.

Hétfő reggel kezdetét vette a sorsolás, mely most nem visszadobós volt, tehát azt a helyet, amit húztak a csapatok, el kellett fogadni. Gyakorlatilag vakszerencse. Egy versenyen rengeteg múlik a szerencsén, illetve a helyhúzáson, a fent említett okok miatt is. Ezúttal Fortuna nem szegődött mellénk, a Zöld szektorba parancsolt minket a sors, ráadásul annak a kellős közepére, az 5-ös állásra. Amikor megláttuk a számot, a „nem jó, de nem is tragikus" szarkasztikus megfogalmazás jutott eszünkbe. Gondoltuk, horgászunk egy jót, és megpróbáljuk megdönteni az előzetes teóriákat.

Úgy döntöttünk, kezdetben ketté osztjuk a pályát, és két különböző bojlival horgásszuk meg azt. Én a Natúrt erőltettem, míg Arnold a Csilivel próbálkozott. Ígéretes helyeket sikerült találnunk, hét métertől egészen a tíz méteres vízmélységig kerestük a halakat. Rengeteg opció mutatkozott, mégis úgy éreztük, hogy jó úton indultunk meg, nem akartuk túlgondolni a lehetőségeket.

Az első éjszaka remekül kezdődött, pár álkapás után, (melyet vélhetően egy kantáros hal okozott) Arnold jobbos botjára érkezett egy közel 10 kg-os ponty. Nagy volt a boldogság, hiszen hamar visszajelzést kaptunk, hogy jó az út amin járunk. Ez a szerelék egy púp oldalában volt elhelyezve, Csili hóember csalikombinációval 24+16 mm méretben. Az etetés a következőképpen nézett ki:

• PD - CSILI 24 mm kész bojli
• PMM - Tigrismogyoró CHILI
• PMM - 3 magos mag mix  
• PD - CSILI Szirup

A hajnali órákban Arnold másik botja is elfüstölt, ami egy egyenes placcon volt elhelyezve, tíz méteres vízmélységben. A kapás eredménye egy 10 kg feletti töves volt, hatalmas örömünkre. Ezen a pályán csak, és kizárólag golyóval etettünk, a hajszálra pedig egy szem 24 mm-es Csili Balansz bojli került. Így vártuk tehát az első reggeli mérlegelést, amikor még az összesített 6. helyen álltunk. Természetesen már az első reggelre tisztán látszott, hogy a papírforma fog beigazolódni, a szektorgyőzelemre van csak reális esélyünk.

A kapások nem maradtak abba, a betörő hidegfrontnak is köszönhetően. A reggeli mérlegelés után sikerült megfognunk a szektor legnagyobb halát, Csili hóember kombinációval, amire nem tudtunk rendkívüli mérlegelést kérni, ugyanis pár deka híján nem érte el a 15 kg-ot. Így ez a csodás tükrös kedd este 14.26 kg-os súllyal került fel az eredményjelzőre. Külön szerencsétlenség, hogy ezen a napon fogtunk két olyan pontyot is, mely éppen nem érte el az 5 kg-ot, illetve volt két halvesztésünk is. Ez a későbbiekben lesz fontos, és fájó…

Szerda reggelre sikerült a negyedik halunkat is behúzni, szintén ugyan arról a spotról, amin a hóember csalikombináció volt elhelyezve. Elég jól álltunk ebben a pillanatban, hiszen az 5. ponty behúzásával a szektor első helyére ugrottunk volna, hiszen ekkor is mi rendelkeztünk a legmagasabb átlagsúllyal.

Szerda este megérkezett a legbrutálisabb kapásunk, a hal megállás nélkül csak húzta, húzta…Sajnos ismét halvesztés lett a vége, ugyanis összeszedte a bóját, amire 400 méter távolságból fölé értünk. Ekkor még nyugodtak, de bosszúsak voltunk, csak nem akart meglenni az a fránya ötödik, de még hátra volt három nap a versenyből. Ekkor még nem tudtuk, hogy ez volt az utolsó esélyünk. A mellettünk horgászó csapat nagyon ügyesen pecázva le tudta szedegetni azokat a pontyokat előlünk, amiből nekünk egy darab is a mennyországot jelentette volna. Csak nem akart összejönni az áhított ponty, mi pedig lehet, hogy egy kicsit későn ébredve, de az utolsó 24 órában elkezdtünk zig-rigezni, aminek egy kárász lett az eredménye, illetve felkerültek a szimpla pop-up bojlik is. Új helyeket is próbáltunk keresni, de mindhiába. Natúr Lebegő bojlink is felkerült, mint utolsó esély. Ha ezt nem húzza el semmi, akkor nincs előttünk hal, gondoltuk. Hát elhúzta! Bosszúságunkat fokozva egy nagyjából tizenkettes amurnak tetszett meg a mag mixel megetetett Ronnie Rig-es megoldás.

A verseny szombaton véget ért. Csalódottan mentünk az eredményhirdetés helyszínére, hiszen nem volt min izgulnunk. A top 5 halas versenyeken csak azok a csapatok kerülnek be a díjazottak közé, akik megfogják az öt darabot. Így tehát hiába, hogy négy értékelhető hallal is a szektorunk harmadik helyét foglaltuk el a legjobb átlagsúllyal, és a szektor legnagyobb halával, a helyezésünk érvénytelenné vált. Egy 5 kilós ponttyal szektor harmadik, egy hét kilóssal szektor második, és egy tíz kilóssal szektor első helyezést vihettünk volna haza. Az eredmény iszonyatosan fájó, de az ehhez hasonló kudarcokból tanul az ember. Természetesen nem mindenki látná ilyen borúsan a történteket, hiszen volt csapat, akinek halat sem sikerült fognia, illetve sokan  csak pár kisebbet tudtak beméretni.

A szervezés ismét szenzációs volt, szeretnék itt is köszönetet mondani a WOC szervezőinek, hogy egy ilyen színvonalas versenyen vehettünk részt ismét. Blogunk hamarosan újabb War Of Carp beszámolóval folytatódik…

Üdvözlettel: Péteri Dániel